Bram Stoker Drakula című regénye 1897-ben jelent meg, és ezzel életre kelt a világirodalom leghíresebb vámpírfigurája. Bár Drakula alakja az írói fantázia műve, Bram Stoker egy valós személyről, III. Vladról, azaz Vlad Tepesről (Karóbahúzó Vladról) mintázta főhősét.
III. Vlad havasalföldi fejedelemként uralkodott a 15. században. Segesváron született 1431-ben, és Bukarestben halt meg 45 évesen. Bátyja, Vlad Mircea, 1427-ben, öccse, III. Szép Radu, 1437-ben született. Bár Vlad hazája Havasalföld volt, a családjával Erdélyben élt, mivel apját az oszmánpárti bojárok kiűzték az országból. A segesvári vár egyik középkori épületéről úgy tartják, az volt a szülőháza. A ház ugyan feltehetően később épült, mint ahogy Vlad Tepes megszületett, mégis igazi zarándokhely lett a turisták számára.
Vladot számos korabeli írásban Draculaként említették. A sötétség hercegeként is emlegetett Vlad ezt a nevet egyszerűen apjától, II. Vlad havasalföldi vajdától örökölte. Vlad Dracul egyébként Zsigmond magyar király udvarában nevelkedett és vált lovaggá, majd 1431-ben Nürnbergben megkapta Zsigmondtól a havasalföldi vajda méltóságát és a Sárkányrendet. Vlad és öccse egyébként fiatalon túszként II. Murád szultán udvarába került, mivel az oszmán uralkodó így akarta törökbarát politikára sarkallni édesapjukat. A két fiút megtanították törökül, és kiművelték őket többek között a hadtudomány, a logika, a filozófia és a művészetek tárgykörében is. Az ifjú Vlad Ţepeş Hunyadi János udvarában is élt, s az ő segítségével lett először havasalföldi vajda.
Három ízben ült Havasalföld trónján: 1448-ban, 1456 és 1462 között, valamint 1476-ban (kb. egy hónapig). Az uralkodó leginkább kegyetlen cselekedeteiről híresült el. A Karóbahúzó Vlad megnevezést azért kapta, mert bármilyen bűnért, például lopásért, kínkeserves büntetés járt az elkövetőnek. Kedvelt kínzási módszerei közé tartozott az élve karóba húzás és a csonkítás. Amikor II. Mehmed szultán 1462-ben megtámadta Havasalföld fővárosát, Târgoviștét, 20 ezer, korábban karóba húzott török látványa fogadta. Azonnal visszavonulót fújt. Egy török krónikaíró elmondása szerint II. Mehmed elborzadt a karóba húzott törökök látványától, de egyben csodálatot is érzett Vlad iránt, aki ilyen tettekre is képes volt. Történészek szerint ugyanakkor Vlad Tepes kegyetlensége főként ellenfelei megfélemlítését szolgálta, és nem szadista hajlamaiból fakadt.
Țepeș ugyanakkor az erdélyi szász kereskedők közül több százat karóba húzatott, falvaikat felégettette, és a nőket, valamint a gyermekeket sem kímélte. Nem csoda, ha német nyelvterületen véres legendák keltek róla szárnyra. Michel Beheim szász vándorénekes Drakula vajda őrült országlása című verses elbeszélésében többek között arról számolt be, hogy Țepeș gyakran áldozatai vérébe mártott kenyeret evett. Rémtettei az 1470-es évektől kezdve németországi nyomtatványokon jelentek meg. Egyes másolatokon már arról értekeztek, hogy megsütött csecsemőket etetett meg édesanyjukkal.
Bár 1460-ban megerősítette kapcsolatát Mátyással, s irgalmatlan számú török katonát pusztított el csapataival a lehető legkegyetlenebb módszerekkel, a király mégis elfogatta és bezáratta volt szövetségesét. Tepes állítólag azzal a lépéssel haragította magára Mátyás királyt, hogy megpróbált szövetségre lépni a törökökkel. Történészek szerint valószínűbb, hogy az volt az ok, hogy Radu, Vlad öccse 1462-ben szerződést kötött Mátyással, ennek értelmében ő került Havasalföld trónjára. Miután Vlad Tepes 12 évig Mátyás király fogságában volt, valójában valószínűleg egyfajta házi őrizetben (felesége egyébként Hunyadi Mátyás egyik unokatestvére, Szilágyi Jusztina volt), harmadszor is visszatért volna havasalföldi trónra, de – valószínűleg az ellenpárt bojárjai – meggyilkolták. Bár Vlad halálának körülményei ismeretlenek, arról több forrás is beszámol, hogy fejét mézben tárolva Konstantinápolyba szállították, ahol egy karóra tűzve közszemlére tették.
Bram Stoker egyébként soha nem járt Erdélyben. Bár a Drakula-mítoszt megalapozó regényének jelentős része Erdélyben játszódik – amelyet könyvében Európa egyik legvadabb és legkevésbé ismert részeként jellemez -, Stoker valójában soha nem látogatott el Bécsnél keletebbre. 1890-ben Vámbéry Ármin magyar professzorral, orientalistával találkozott, aki először mesélt neki a havasalföldi uralkodó legendájáról.